Mozaik a családom

Mozaikcsaládban harmóniában

10 tévhit a mozaikcsaládokról

Mozaikcsalád – Annak ellenére, hogy a házasságok fele válással végződik, és lassan több gyermek él hagyományostól eltérő családban, még mindig kevéssé ismert tény, hogy mit is takar pontosan ez a fogalom. Nemcsak a nevéről, de a működéséről is nagyon hiányos a valós és hiteles tudás. A témáról való hétköznapi beszélgetéseket általában belengi a tabu, a zűrzavar, az értetlenség, melyekből számos hamis és elképzelt hiedelem, torz sztereotípia kel lábra.

img-2809.jpg

Nézzük melyek a leggyakrabban előforduló tévhitek a mozaikcsaládokról! 

1. Nem lehet család

Egy mozaikcsalád kialakulása úgy történik, hogy két egyszülős család, vagy egy egyszülős család és egy felnőtt összekapcsolódik. De mitől lesz család a család? A genetikai köteléktől vagy a szerepektől? Ha a két egyszülős család határai túl zártak maradnak, azaz továbbra is érvényesek rájuk saját szabályok, szokások, az egy szülő pedig egymaga felel a gyerekek neveléséért, ebből kirekesztve új párját, akkor lélektani értelemben valóban nem beszélhetünk mozaikcsaládról, csak két egyszülős család együttéléséről. 
Ha a családban élő felnőttek erős és stabil szülői szövetséget alkotnak, és együtt vállalnak felelősséget a rendszerben élő összes gyermekért, függetlenül attól, hogy genetikailag kötődnek-e hozzájuk, akkor igenis beszélhetünk családról.

2. Pontosan úgy működik, mint egy hagyományos család

Vannak mozaikcsaládok, akik próbálnak úgy működni, mintha ugyanolyan rendszer lennének, mint a környezetükben élő hagyományos családok. Figyelmen kívül hagyják azokat tényeket, hogy a gyermekek csak az idejük egy részét töltik a családban, valamint, hogy ezeknek a gyerekeknek van egy másik, a mozaikcsaládtól külön élő vérszerinti szülője. Gyökeret verhet az ilyen családokban az az elképzelés, hogy amiről nem beszélünk az nincs, így például nem kerülhet szóba a különélő szülő, nem kíváncsi senki a gyermeknek a „másik helyen” átélt élményeire. Ez a tabusítás azonban nagy teher a gyermek számára. Titkokat, ki nem mondott dolgokat hordoz magában, ami szorongáskeltő és mérgezően hat a szülőkkel való kapcsolatára. Fontos tehát, hogy tudatosítsa minden szereplő, hogy család vagyunk ugyan, de másképp működünk, és ez nem titok és nem szégyen.

3. A gyerekek mindenképpen sérülnek a válástól

Mit értünk sérülés alatt? Mert veszteségnek veszteség, mint ahogy a szülőknek is az, és igen annak is, aki a válást kezdeményezte, és akkor is, ha a válás a legnagyobb egyetértésben zajlik. Ám életünk tele van veszteségekkel, és ezektől a gyermekeinket sem tudjuk megóvni. Meghal idős dédszülője, elveszíti a kisállatát, elballag az óvodából... ez mind, mind veszteség. Életünk gyászai azonban nem tragédiák. Tudnunk kell velük bánni, dolgozni kell rajtuk, végül megbékélni velük. Ha így teszünk, egy veszteségből nem lesz életre szóló sérülés, amit mázsás súlyként cipelünk örökké magunkkal. Érdemes tehát megkülönböztetni a veszteségélmény és a sérülés fogalmait!

person-731165_1920.jpg

4. A gyerek biztos, hogy elutasítja a szülő új párját

Az új partner megjelenésekor a szülőben rengeteg szorongás bukkan fel: „Mit fog szólni a gyerekem? Nem gondolja majd azt, hogy őt kevésbé szeretem?” Az ilyen és ehhez hasonló gondolatok teremtik meg azt a helyzetet, melyben a szülő a félelmeitől vezérelve a gyermekére hárítja az új partnerrel kapcsolatos döntéseket. „Velünk vacsorázhat? Ugye nem baj, hogy itt alszik?” A döntés felelősségének terhe alatt tehetetlennek érzi magát, frusztrációja pedig az új partner felé irányuló agresszióban tör utat. A gyerekek tehát nem a szülő mellett megjelenő új partnert utasítják el, hanem a helyzetet. Azt a helyzetet, amelyben a szülő olyan felelősséggel ruházza fel, amit nem bír el. 

5. A szülő új párja nem nevelheti a gyereket

A mozaikcsalád akkor válik igazi rendszerré, ha a szülőből és új párjából valódi szülőtársak lesznek. Ami azt jelenti, hogy ők ketten felelnek a családban élő gyermekekért, függetlenül attól, hogy ki kihez kapcsolódik vér szerint. A szülői felelősségvállalásnak nem csak az képezi részét, hogy gondoskodunk egy gyermekről, figyelünk rá, megerősítjük, hanem az is, hogy kijelöljük neki a szabályokat, kereteket. Miért éppen ezt vennénk ki a mostohaszülő kezéből?

6. Mindig mindent egyeztetni kell a volt házastárssal

Onnantól, hogy kialakul egy mozaikcsalád, meg kell, hogy teremtse a saját szabályrendszerét. Ez a szabályrendszer teljesen egyedi és igazodik a családi felálláshoz. Éppen ezért nem biztos, hogy ugyanúgy működik minden, ahogy a különélő szülőnél. Hogyan is lehetne egyforma egy szabályrendszer egy ötgyerekes kétszülős mozaikcsaládban, mint mondjuk a különélő szülőnél, aki egyedül neveli két gyermekét? Arról nem is beszélve, hogy a volt házastársak igen nagy valószínűséggel különböző életszemlélettel állnak a gyermek neveléséhez. A gyereknek az ad biztonságot, ha egy adott családon belül kiszámítható és átlátható, tisztán kommunikált szabályrendszer van. Az, hogy a másik szülőnél másképp történnek a dolgok, nem baj! A gyerekek rugalmasak. Ugyanúgy, ahogy alkalmazkodnak ahhoz, hogy az óvodában/iskolában is más szabályok vannak, sőt a nagyszülőknél is, el fogják fogadni, hogy különélő szüleik sem egyformák. 

 7. Egy szülőnek mindig a gyereke legyen az első

Számos esetben hallani a fenti mondatot gyermekeit egyedül nevelő vagy mozaikcsaládban élő szülőktől. Olyan, mintha ezzel a mondattal bizonygatnák a jó szülőségüket. A jó szülőségnek, pontosabban az „elég jó” szülőségnek több dimenziója van, de az egyik rendkívül lényeges eleme az, hogy a szülő képes legyen biztonságot nyújtani a gyermeknek. Egy mozaikcsaládban pedig akkor érzi magát biztonságban a gyermek, ha a vérszerinti és a mostohaszülő között szövetséget tapasztal.
Ha tehát valóban jó szülői szeretnénk lenni gyermekünknek, és szeretnénk neki biztonságot nyújtani, akkor ne féljünk az olyan helyzetektől, melyekben gyermekünk azt érezheti, hogy még az ő akarata sem tudja megbontani a párunkkal való ellenálló szövetséget. Amennyiben a „nekem a gyerekem az első” kijelentés mögött az a szándék húzódik meg, hogy gyermekünknek a legjobbat szeretnénk nyújtani, akkor legyünk olyan erős szövetségben a párunkkal, mely kapcsolat által képesek leszünk biztonságot nyújtani a gyermeknek a családban.

tiztevhit_foto.jpg

8. Egy gyereknek csak egy otthona lehet

Egy gyereknek, akinek külön élnek a szülei, és ő átlátható rendszer szerint közlekedik közöttük, teljesen természetes, hogy két otthona van. Téves az az elképzelés, mely szerint a kapcsolattartás rendszerének olyannak kell lennie, hogy az egyik szülőnél mindenképp több időt töltsön a gyermek, mert az az otthona. Akkor a másik hely mi? A másik szülőhöz csak vendégségbe megy? Éppen ezt lenne jó elkerülni. Fontos, hogy mindkét szülőnél legyen egy privát – ha nem is szobája, de – kuckója, saját tere, az ő személyes dolgaival. Ha mindkét helyen a „csapat” részének érzi magát és biztonságban van, akkor mindkét hely az otthona lesz.

 9. Egy gyereknek csak két szülője lehet

Persze, genetikailag valóban a két szülő-négy nagyszülő felállásról beszélhetünk, de lélektani szempontból sokkal fontosabb az, hogy a gyermek körül élő családtagok milyen szerepet töltenek be a gyermek életében. Nem két férőhelyes a kamra a gyermek szívében, amire nagy betűvel ki van írva, hogy SZÜLŐK. Miért ne férhetne el ott négy ember? A gyermeknek a körülötte szülőszerepben élő felnőttek felé irányuló szeretete pedig nem egy torta, ami hagyományos családban csak kétfelé osztódik, de ha a válás után mindkét oldalon megjelenik új házastárs, akkor már négy felé, és így mindenkinek kevesebb jut. Szó sincs erről. Nem jut senkinek sem kevesebb a gyermek szeretetéből egy új szereplő belépése esetén.

 10. A mozaikcsalád egy nagy káosz

Megosztott naptárak, excell-táblák, ingázó gyerekek, egyik helyen felejtett munkafüzet, másik helyen hagyott alvóállat, féltestvérek, mostohaszülők, az ember csak kapkodja a fejét és elképzelhetetlennek tartja, hogy aki így él, kiigazodik ebben a kesze-kusza összevisszaságban. Az átlátható családi szabályok a közösen kialakított szokások, rituálék, a stabil szülői szövetség, a nyílt, tiszta kommunikáció azonban tudatosságot és biztonságot visznek a rendszerbe. Ahogy egy mozaik megalkotása is hatalmas türelmet, és odafigyelést igényel, a mozaikcsaládok életében is igazi művészet egy jól funkcionáló rendszert létrehozni. Az egyes kis részletek aprólékos megmunkálása és finom érzékenységgel való összeillesztése nagy kihívás, de a végeredmény csodás élménye kárpótolhat mindenért.

 

family-2355697_1920.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://mozaikacsaladom.blog.hu/api/trackback/id/tr2314557734

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Mozaik a családom

Blog a a harmonikus együttélésre törekvő "mozaikkészítőknek" a mozaikcsalád-építés nehézségeiről, örömeiről, tanulságos élményeiről

Facebook oldaldoboz

Utolsó kommentek

süti beállítások módosítása