Mozaik a családom

Angol nyelvű cikkek már nevet is annak a jelenségnek, mellyel én is nagyon gyakran találkozom a mozaikcsaládokkal folytatott munkám során. A „guilty dad syndrom” azaz „bűntudatos apa szindróma” névvel azt a helyzetet illették, amikor egy mozaikcsaládban a pár férfi tagja hoz – vagy ő IS hoz – gyermekeket a mozaikcsaládba előző kapcsolatából, bűntudata van a válás vagy az új párkapcsolat kialakítása miatt és ezen bűntudata következményeként folyamatosan kompenzál a gyermekei felé. Ez a mintázat általában azokban a mozaikcsaládokban gyakori, ahol az apa gyermekei keveset, azaz csak kéthetente egy hétvégét töltenek a családban.

Hogy is néz ki ez a gyakorlatban?

• Amikor az apa gyermekei ott vannak a mozaikcsaládban az apa minden percet velük szeretne tölteni
• Az apa párja, azaz a mozaikanya úgy érzi, mintha ő ilyenkor láthatatlan lenne (ha neki is vannak gyermekei ők ugyanezt élhetik meg), illetve mintha a párja a gyerekek ottlétekor „teljesen más ember” lenne
• Az apa gyermekei számára teljesen fellazulnak, eltűnnek a családszabályok és a keretek mindent szabad nekik és minden úgy történik, ahogy ők szeretnék (az lesz a program, az lesz az ebéd, mindenki aszerint szervez mindent)

Milyen következményei lehetnek hosszútávon ennek?

• Feszültségek keletkeznek a párkapcsolatban: a mozaikanya azt éli meg, hogy ő nem fontos a párja számára, ha ezt visszajelzi neki, akkor ő ezt támadásnak veszi és ezzel még mélyebbre ássák az árkot kettőjük között.
• Egymástól elszeparálódó családrészek alakulnak ki: az egyik rész lesz az apa és korábbi kapcsolatából származó gyermekei a másik pedig a mozaikanya vagy egyedül vagy az ő gyermekeivel vagy a közös gyermekkel. Nem alakul ki az egységes családkép, az „egy csapat vagyunk” érzése, ami egy jól működő mozaikcsaládhoz elengedhetetlen
• Feszült lesz a gyermekek, azaz a mozaiktestvérek kapcsolata is, hisz az anya gyermekei (vagy a közös gyerekek) is észlelik, hogy apa gyermekeire más szabályok vonatkoznak, hogy nekik mindent szabad

Mit tehetünk?

• Érdemes tisztában lenni szülőként azzal, hogy gyermekeink az érzékeny antennáikkal nagyon precízen letapogatják belső érzelmi állapotunkat. Ha belül folyamatosan a szeretetük elvesztésétől való félelmet és bűntudatot élünk meg ők ezt pontosan érzik. És kinek jó egy olyan ember társaságában időt tölteni, aki nem elég, hogy folyamatosan szorong még egy „színdarabot” is játszik, hisz igyekszik ezt kifelé nem mutatni? Ha belegondolunk felnőttként sem komfortos ilyen emberek társaságában lennünk. A gyerekek számára pedig kifejezetten káros, hisz egyrészt a szülő kellene, hogy jelentse a biztonságot számára (és ezt egy szorongó szülő képtelen megadni) másrészt a szülő bizonytalansága, félelme következtében ő is szorongani fog. Így érdemes dolgozni ezekkel az érzéseinkkel, ha egyedül nem megy, szakember segítségével!
• A szülői gondoskodás elengedhetetlen eleme, hogy szabályokat, kereteket adjunk a gyermekeinknek. Ha vannak családszabályok és ő gyerekként azt éli meg, hogy ezeket bármikor felrúghatja, az azt jelzi vissza számára, hogy a szülő gyenge és tehetetlen. Egy gyenge szülő pedig nem tud egy gyermeknek megfelelő biztonságot nyújtani. Arról nem is beszélve, hogy egy családban attól családtag valaki, ha rá is ugyanúgy vonatkoznak a családszabályok, mint a többiekre. Akire nem vonatkoznak ezek a csalászabályok, az inkább vendég. Feltehetjük tehát a kérdést: mit szeretnénk? A gyerekünk vendégnek érezze magát a mozaikcsaládunkban vagy családtagnak?
• Fontos, hogy a gyerekek érezzék a párkapcsolat egységét és megingathatatlanságát. A szereteten alapuló szövetség a szülők között hatalmas biztonságot ad nekik. Egy jól működő család hatalmas erőforrás és nagyon biztos alap a gyermekeink számára. A család harmóniáját pedig elsősorban a párkapcsolat harmóniája teremti meg. Vigyázzunk hát rá, és ne áldozzuk ezt fel a bűntudat miatt!