Mozaik a családom

Mozaikcsaládban harmóniában

A válás krízis, de nem tragédia

A válás ténye úgy él a köztudatban, mint egy rettenetes és drámai életesemény, amely megnyomorítja a gyermekek lelkivilágát, pszichés problémákat okoz hosszútávon mindenki, de legfőképp a gyermek számára. Hagyományos családmodellben élve is érezheti egy gyermek pokolnak a gyermekkorát a szülei folyamatos vitáit hallgatva, és érezve a közöttük lévő, szinte szeletelhető feszültséget. Ugyanígy elvált szülők gyermekeként is lehet valaki boldog és kiegyensúlyozott.

hands-1246170_1920.jpg 

A gyerekek rugalmasak, sokkal könnyebben megbirkóznak a környezeti változásokkal, mint ahogy mi felnőttek – rendszerint magunkból kiindulva – gondolnánk. Képzeljünk el egy olyan válást, ami annyira idilli, ahol a házastársak egyszerre hozzák meg a döntést arról, hogy inkább külön szeretnék folytatni az életüket, majd mindenben meg tudnak egyezni, a gyerekkel való kapcsolattartástól kezdve a vagyoni kérdésekig, és ezt mindketten olyan hitelesen képesek közvetíteni a gyermek felé, amely hitelességben pontosan benne van az a tudat, hogy így lesz a legjobb mindenkinek. Ha ilyen élethelyzet nem csak a fantáziánkban létezne, akkor ebben a szituációban a szülők által egyetértésben meghozott döntést nem élné meg a gyermek drámai, traumatikus élményként.

Egy kicsi gyerek fejében nincsenek még forgatókönyvek az élet folyásáról, nincs birtokában statisztikai számadatoknak, hogy hány házasság végződik válással és az elvált szülők gyermekeinél hány százalékban fordul elő pszichés probléma. Nincs még tisztában azzal sem, hogy a társai nagy részének (bár talán már egyre kisebb részének) életük végéig együtt élnek a szülei, és nincs benne szégyenérzet azért, mert az ő szülei ezentúl nem fognak együtt élni. Nem éli meg az „elvált szülők gyermeke” státuszt stigmának, titkolni szégyelni való dolognak.

Persze érzi, hogy nem lesz minden ugyanúgy, ahogy eddig volt, és biztos, hogy szomorú lesz amiatt, hogy anyával és apával együtt közösen már sosem megy majd nyaralni, de elképzelhető, hogy több olyan változás is lesz az életében, ami éppen örömöt okoz neki. A gyerekeket sokszor nem is érdeklik azok az érzelmi viharok, melyek egy válás hátterében zajlanak, arra kíváncsiak, hogy holnap ki viszi őket iskolába, szombaton eljön-e apa is a focimeccsre és hasonlók.

Ha ezekre a kérdésekre vannak a szülőknek válaszaik, felkészülten állnak a gyerek elé, amikor a válást megbeszélik vele, akkor a gyermek ezt el fogja fogadni. Tehát önmagában neki ez nem dráma, pusztán egy változás. Változások pedig mindig lesznek majd az életében, már gyerekként is, nem tudjuk őt megóvni ezektől. Életünk folyamatosan változik, semmi sem marad mindig ugyanúgy, hisz ez a fejlődésnek is fontos feltétele.

Manapság a világ annyira sokszínű és változatos, minden folyamatosan ingadozik, formálódik körülöttünk, ennek révén mi magunk is több változást kezdeményezünk aktívan az életünkben. Többször váltunk munkahelyet, lakóhelyet, nem ritka a pályamódosítás, mint ahogy az sem, hogy az ember nem azzal éli le az egész életét, akinek huszonévesen kimondta a boldogító igent, és akivel közös gyermeke született.  

Sokan az önző és egoista szemlélet számlájára írják, hogy manapság az ember, ha már nem érzi valamiben komfortosan magát, kilép a helyzetből, kapcsolatból, figyelembe se véve azt, hogy a körülötte élő emberekre ez milyen hatással lehet. Azonban több generációval korábban sem az tartotta benne az embereket egy rossz házasságban, hogy kevésbé voltak önzők és empatikusabban viszonyultak a családtagjaikhoz. Akkor egyszerűen kevésbé foglalkoztak a saját és mások lelki egyensúlyával, nem mérlegelték, hogy a rossz kapcsolatok mennyire mérgezően hatnak mindenkire egy családban. Tették a dolgukat, ahogy szüleiktől látták. Nem véletlen, hogy még manapság is hallunk nagyszüleink generációjából olyan mondatokat, hogy „egy asszony köténye mindent eltakar” vagy „ki mit szakít, azt szagolja”. De vajon az az asszony, akinek a köténye mindent eltakar, boldog, kiegyensúlyozott, megtalálja a lelki békéjét? És vajon jót tesz a gyermekeinek azzal, hogy ők folyton boldogtalannak látják őt, vagy éppen azzal, hogy olyan ember mintáját nyújtja nekik, aki mindent csak befelé nyel és nem képes kiállni a saját érdekeiért?

 bullying-3089938_1920.jpg

Sajnos szomorú kimondani, de a válást a szülők teszik drámai tragédiává a gyermek számára. A leggyakoribb forgatókönyv szerint egy válást kezdeményező és egy válni nem akaró fél feszültségektől vibráló, vég nélkülinek tűnő csatáinak terévé válik a család.

Folyamatosak lesznek az otthoni konfliktusok, kiborulások, melyek legtöbbször a gyermekek előtt zajlanak. A sértett szülő akár a gyerekeket is eszközként használja arra, hogy fájdalmat okozzon válni akaró házastársának. Mindeközben rettegnek a gyerek érzelmi reakcióitól, kétségbeesetten próbálják kompenzációkkal enyhíteni az általuk okozott fájdalmakat. Kialakul egy félelmekkel és feszültségekkel teli nyomasztó és rettentően bizonytalan légkör, amire a gyerek természetes, hogy szorongásos tüneteket produkál. És amint ez megtörténik elég csak annyit mondani, mintegy saját magukat felmentve: igen, a gyerekem rosszul van, mert válunk.

Pedig nem kellene, hogy önmagában a válás lelkileg roncs gyermekeket eredményezzen, akiknek később majd mindenféleképpen pszichológushoz kell járniuk! Nem a válás teszi tönkre őket, hanem a válás minősége.

A krízis jelentése: fordulat. Minden krízishelyzet, így a válás is szükségszerűen változást hoz magával az életünkben. De ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy végzetesen sérülünk és kilátástalan helyzetbe kerülünk. A fordulópontban benne rejlik akár egy intenzív fejlődés lehetősége is. Csak rajtunk múlik, hogy élünk-e vele.

sprout-1147803_1920.jpg 

Ha szeretnél bővebben olvasni a témáról, rendeld meg Mozaik a családom című könyvünket, melyben váláshoz kapcsolódó kérdésekről is olvashatsz!

http://mozaikacsaladom.hu/könyv.html

A bejegyzés trackback címe:

https://mozaikacsaladom.blog.hu/api/trackback/id/tr8014611378

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Mozaik a családom

Blog a a harmonikus együttélésre törekvő "mozaikkészítőknek" a mozaikcsalád-építés nehézségeiről, örömeiről, tanulságos élményeiről

Facebook oldaldoboz

Utolsó kommentek

süti beállítások módosítása