Mozaik a családom

Mozaikcsaládban harmóniában

Szomorú vasárnap

Régen csak vasárnapi apukának hívták azt a férfit, aki a válás után egy rövid hétvégi napon élhette meg a szülőségét. Szerencsére a helyzet azóta sokat változott, és ha nem is gondolkodik még mindenki a váltott elhelyezésben, a kéthetente hétvégére időzített, és ideális esetben pénteken (vagy akár már csütörtökön) kezdődő kapcsolattartási időszak már egy teljes hétvégét jelent.

Amiben azonban évtizedek óta nem változott a szemlélet az a vasárnap késő délutáni vagy kora esti visszatérés a gyermek másik szülőjéhez. Sokszor még váltott elhelyezés esetén is találkozom  azzal a gyakorlattal, hogy ekkor történik meg a váltás a két szülő között.

Vajon miért gondolkodik úgy a legtöbb elvált szülő, hogy a hétvégének ekkor van vége? De tényleg, mikor is van vége a hétvégének? És miért érdemes megfontoltan átgondolni, hogy a két szülő közötti váltást vajon tényleg erre az időszakra időzítsük-e? Összeszedtem ezzel kapcsolatban néhány tipikus élethelyzetet, nehézséget:

szomoru.png

  • Annak a szülőnek, akinél a gyerek a hétvégén van, úgy kell a programokkal és a közösen töltött idővel kalkulálni, hogy vasárnap délutánra már minden renben legyen az induláshoz. A cuccok, amiket vinni kell, össze legyenek pakolva, mindenki kész legyen testben és lélekben is a váltásra. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a vasárnapi ebéd után már csak a készülődés az, ami kitölti az együtt töltött órákat. Ez a fél nap sem a szülőnek, sem a gyerekeknek nem lesz igazán élvezhető, tehát a hétvége érdemi, azaz pihenéssel, feltöltődéssel, minőségi idővel kitölthető része másfél napra redukálódik.

 

  • Érzelmileg is megterhelheti már nem csak a délutáni időt, hanem akár az egész vasárnapot, ha kevés a rugalmasság a szülők közötti megállapodásban, és percre pontosan ügyelni kell az átadási időre. Ilyenkor jön az óranézegetés és a számolgatás, hogy vajon még mi fér bele, mi nem, érdemes-e belekezdeni egy társasjátékba vagy egy közös filmnézésbe. Ha a szülők között nem ritkák a feszült pillanatok, akkor ezekhez a fejben kalkulálásokhoz és órára pillantáshoz még enyhe gyomorgörcs is társulhat.

 

  • De beszéljünk arról a szülőről is, aki várja a gyerekeket. Nála hasonló lehet a helyzet. Ha saját programja van, vagy akár új párjával tölti az időt, neki is ugyanígy számolgatni kell, mikor, hogyan szervezze a programokat. De akár ha házimunkát tervezett be vagy a céges projektben való heti elmaradását szeretné behozni a gyerektelen hétvégéken, akkor is fontos mérlegelnie, hogyan töltse ki az időt, hogy a lurkókat már ne a laptop előtt ülve fogadja, hogy beleférjen még a bevásárlás, vacsorafőzés, és a gyerekek érkezésekor mindennel kész legyen. Az már csak a hab a tortán, ha a komplett vacsora elkészítése után a gyerekek teli hassal érzeknek. De ha erre a tapasztalatára alapozva két hét múlva nem főz estére meleget, szinte biztos, hogy farkas éhesen rontanak be az ajtón.

 

 

  • És biztosan nagyon várja már a gyerekeit, hisz jó lesz velük újra találkozni, de a vasárnap estével együtt jár egy komoly feladat minden családban: rá kell készülni a hétre. Sok családban ezen az estén történik a hajmosás, a körömvágás a gyerekeknél. Be kell pakolni a táskába, át kell nézni minden megvan-e, végig kell gondolni kell-e valami extrát bevinni a suliba. Mindenki, aki a gyerekei másik szülőjétől külön él pontosan tudja, hogy a gyerekeknek kell egy hosszabb-rövidebb átállási idő, mikor egyik szülőtől megérkeznek a másikhoz. Ilyenkor szétszórtabbak, vagy fel vannak pörögve, de lehet, hogy szomorúak, akár ingerültek. Bármi is legyen gyermekünknél a váltás-tünet, az biztos, hogy ebben az állapotban nem könnyű koncentráltan fókuszálni az előttünk álló hétre. És szinte biztos, hogy ilyenkor derül ki még valami, amiről a gyerekek (és a másik szülő) hétvégén elfeledkeztek: hogy meg kell tanulni egy verset, hogy kartont kell vinni rajzórára, vagy fotókat kell kinyomtatni környezetórára. Ilyenkor a feszültség elképzelhető, hogy dühöt ébreszt a szülőben: vajon miért nem sikerült ezt elintéznie az exének a hétvégén. És ha ezt a dühöt és feszültséget a gyerekek is megérzik, netán el is hangzik a jelenlétükben erre vonatkozóan néhány keresetlen mondat, az borzasztó lojalitáskonfliktusokat kelthet bennük és érzelmileg őket terheli meg a legjobban.

 

Mindezeket végiggondolva minden szereplőnek sokkal nyugodtabb lesz a hétvégéje, ha a szülők abban állapodnak meg, hogy a gyermekük attól a szülőtől indul hétfőn oviba, suliba, akinél a hétvégét töltötte, a másik szülőjével pedig hétfő délután találkozik, amikor már hozzá megy haza.  Ehhez a forgatókönyvhöz persze elengedhetetlen a bizalom: a bizalom abban, hogy a másik szülő is fel tudja készíteni a gyermekünket a hétkezdésre, meg tudja mosni a haját, le tudja vágni a körmét, ő is képes zárás előtt leszaladni a papírboltba kartonért és igen, meg tudja tanulni este nyolckor a gyerkőccel A cinege cipőjét.

 apa_ke_z_gyerek.png

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mozaikacsaladom.blog.hu/api/trackback/id/tr5216755432

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Mozaik a családom

Blog a a harmonikus együttélésre törekvő "mozaikkészítőknek" a mozaikcsalád-építés nehézségeiről, örömeiről, tanulságos élményeiről

Facebook oldaldoboz

Utolsó kommentek

süti beállítások módosítása